Fogalomtár

Folyamatos bővítjük azon fontosabb fogalmak, kifejezések jelentésének magyarázó gyűjteményét, amelyek segítik az eligazodást a gyógynövények világában.

Adventív növény: Nem őshonos, behurcolt növény.

Alkalikus: Lúgos kémhatású.

Alkaloidok: Mérgezést vagy erős fiziológiai hatásokat okozó szerves anyagok.

Allelopátia: Egyes növények gyökérzete által kiválasztott anyagok, melyek gátolják más növények fejlődését.

Allevél: A lomblevelek alatt elhelyezkedő, védő vagy raktározó funkciójú levél típus.

Antagonizmus: Egy anyag vagy más élőlény által kifejtett folyamat, mely gátolja a szervezet helyes működését.

Aromaterápia: Az aroma (illóolaj) belsőleges gyógyászati alkalmazása.

Aszmag termés: Termés típus, melyben a maghéj nem nőtt össze a terméshéjjal.

 

Áltermés: Termés típus, melynél a termés kialakulása során a termőn kívül a virág más részei is részt vesznek.

Ásványianyag: Az élő szervezetek számára fontos és nélkülözhetetlen szervetlen anyagok, melyek általában sók, illetve szervetlen ionok formájában jutnak a szervezetbe.

Ásványianyag-szükséglet: A szervezet normális működéséhez és növekedéséhez szükséges ásványi sók mennyisége.

Ásványterápia: Olyan hagyományos módszer, melyben elsősorban a víz és az ásványi anyagok jelenlétét tartják felelősnek a terápiás hatásért.

 

Bázikus: Lúgos kémhatású.

Becő: Termés típus, mely száraz, felnyíló, üregét egy válaszfal két részre osztja. 

Bibe: A zárvatermő növények virágainak termőjének csúcsi része, melyen megtapad a pollen.

Bogyó: Termés típus, mely húsos, lédús, benne mag vagy magok található(k).

Bulbus: Hagyma.

 

Capsula: Tok.

Cserje: 10 méternél alacsonyabb, fás szárú növény, melynek valódi törzse nincs.

Csersav: A növényi nedvekben található savas kémhatású, erősen összehúzó hatású anyag.

Csonthéj: Egyes húsos terméseket védő kemény külső réteg.

Csonthéjas: Termés típus, melyet kemény csonthéj véd.

Desztilláció: Más néven lepárlás, melyet folyadékelegyek elválasztására használnak.

Drog/Növényi drog: Az adott gyógynövénynek a Magyar Gyógyszerkönyvben és a Magyar Szabványban leírt része vagy abból elkészített terméke.

Egyéves növény: Egy év alatt lezajló életciklusú növény.

Egyivarú virág: Porzós vagy termős, tehát egyféle ivarlevéllel rendelkező virág.

Egyszikűek: A zárvatermők törzsének egyik osztálya, melyek magja egy sziklevéllel csírázik, gyökérzetük mellékgyökérzet, levélzetük párhuzamos erezetű.

Endokarpium: A termésfal belső rétege.

Évelő: Több évig élő növények.

Fenoloidok: A növényi speciális anyagcsere során létrejövő, fenolos jellegű vegyületek.

Fitoterápia: Tradicionális és népi gyógyászati elemeket alkalmazó terápiás módszer, amely a gyógyításra fitomedicinákat használ.

Flavonoidok: A fenolos vegyületek csoportjába tartozó biológiailag aktív vegyületek.

Forrázat: Az adott mennyiségű gyógynövényrészt forrásban levő vízzel leöntjük, majd lefedett edényben, a kívánt erősségtől vagy az előírtaktól függően 10-20 percig hagyjuk állni, végül leszűrjük.

Fotoszintézis: Folyamat, melynek során szén-dioxidból és vízből szerves anyag keletkezik fényenergia felhasználásával.

Főzet: Az adott mennyiségű gyógynövény részt a víz forrásától számítva 4-5 percig főzzük. Az elpárolgott vizet pótoljuk. Az elkészítés után leszűrjük, nem hagyjuk tovább állni, mert így mérgező anyagok is kiázhatnak a gyógynövényből.

Fruktóz: Gyümölcscukor.

Fungi: Gombák.

Fűszerek: Olyan erős illatú vagy aromájú, növényi vagy ásványi eredetű anyagok, melyek biológiai aktivitással rendelkeznek és melyeket főleg ízesítésre használunk.

Glükóz: Szőlőcukor.

Gumó: Tápanyag raktározásra módosult gyökér vagy földbeni hajtás

Gyanta: Elsősorban a fenyőfélékre jellemző, sűrűn folyós, vízben oldhatatlan, levegőn megszilárduló váladék.

Gyomnövény: Vadon élő, káros vagy haszontalan növény, mely gyakran a termesztett növények táplálkozási versenytársa.

Gyógynövény: Tágabb értelemben, azon növények, melyeket a hagyományok vagy az irodalmi adatok alapján gyógyításra használunk, használtak. Hazánkban a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben felsorolt fajok és az OGYI által engedélyezett fajok.

Gyógytermékek: Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények, melyek növényi eredetűek, hatásukat farmakológiailag és klinikai vizsgálatokkal igazolni kell.

Gyökér: Legtöbbször a talajban elhelyezkedő növényi szerv, melynek feladatai a növény rögzítése, valamint a víz és az oldott ásványi anyagok felvétele, majd továbbítása a növény többi része felé.

Gyöktörzs: Vízszintesen vagy függőlegesen növekvő módosult hajtás, melynek funkciói a raktározás, szaporítás és áttelelés.

Gyümölcscukor: Fruktóz.

Hagyma: Rövid szártagú, módosult földbeni hajtás, melynek feladata a raktározás.

Hajtás: Leveles szár.

Hatóanyag: A gyógynövényben előforduló, terápiás hatású, biológiailag aktív anyag. 

Herbárium: Tudományos, szárított és préselt növénygyűjtemény.

Herbicid: Gyomírtó szer.

Hideg vizes kivonat: A hőre érzékeny hatóanyagú gyógynövényeknél alkalmazott eljárás, melynek során az adott mennyiségű gyógynövényrészt szobahőmérsékletű vízzel leöntjük, lefedett edényben egy éjszakát vagy 8-10 órát hagyjuk állni, majd leszűrjük.

Homeopátia: Csökkentett, gyakran alig mérhető adagok alkalmazása olyan szerekből, melyek nagy dózisban hasonló tüneteket váltanak ki, mint amit a betegnél észleltek.

Humusz: A talaj felső rétegében kialakuló szerves vegyületek, melyek az élőlények szerves maradványainak lebontásából származnak.

Húsos termés: Termés típus, melynek érett állapotban termésfala húsos, lédús.

Hüvelytermés: Termés típus, mely száraz, felnyíló, általában a hasi varrat és a háti főér mentén felnyíló.

Illóolaj: Növényekből kivont, tömény, zsírban oldódó és általában vízzel nem keveredő folyadék, amelyek illékony vegyületeket tartalmaznak.

Inda: Vékony, ivartalan szaporító hajtás, szárcsomóin járulékos hajtások és járulékos gyökerek fejlődnek.

Inulin: Vízoldékony, összetett szénhidrát, mely fruktóz egységekből épül fel.

Kacs: Vékony, csavarodó, kapaszkodásra alkalmas hajtásrész.

Kalász: Olyan összetett füzérvirágzat, melyben további kisebb virágzatok találhatók.

Karógyökér: Tápanyag raktározásra módosult főgyökér.

Kaszattermés: Termés típus, mely száraz, zárt, benne a maghéj nem nő össze a termésfallal.

Keresztben átellenes levél: Olyan levélzet, melyen a levélpárok egymásra merőlegesen állnak.

Kétivarú virág: Porzót és termőt is tartalmazó virág.

Kétnyári növény: Két tenyészidőszak (év) alatt lezajló egyedfejlődésű növények, melyek az első évben vegetatív szerveket, a második évben virágzatot, magokat hoznak létre.

Kétszikűek: A zárvatermők törzsének egyik osztálya, melyek magja két sziklevéllel csírázik, gyökérzetük főgyökérrendszer, levélzetük főeres, virágzatuk általában különnemű.

Kladódium: Lapos, pozsgás, vízraktározásra módosult szár, mely főleg a kaktuszokra jellemző.

Lágyszárú: Virágos, nem fásodó szárú növény.

Levél: A hajtásos növények fotoszintetizáló szerve, melynek részei általában a levélnyél, a levélalap és a levéllemez.

Levélhónalj: A levél és a szár közötti szöglet.

Mag: A nyitvatermők és zárvatermők törzsére jellemző, a megtermékenyítés után kialakuló képződmény, melyet kívülről a maghéj vesz körül, belül a csírázáshoz szükséges tápanyagok találhatók.

Makk termés: Termés típus, mely száraz, zárt, egymagvú.

Mészkedvelő: Olyan növények, melyek csak olyan talajon képesek megélni, mely meszet tartalmaz.

Mészkerülő: Olyan növények, melyek savas kémhatású talajokon élnek.

Mézfejtő: A zárvatermők törzsére jellemző, cukros nektárt kiválasztó képződmény, mely többnyire a virágzat mélyén helyezkedik el és a megporzó rovarok csalogatására szolgál.

Micélium: Gombafonal-szövedék.

Mikotoxin: Gombaméreg.

Mikroelemek: Kémiai elemek, melyek kis mennyiségben szükségesek a szervezet normális fejlődéséhez, működéséhez. 

Népgyógyászat: A nemzedékről nemzedékre örökített és fennmaradt gyógymódok.

Növényi szőrök: Olyan növényi bőrszöveti nyúlványok, melyek a hideg vagy a túlzott párolgás elleni védekezést segítik.

Nyitvatermők: A növények egyik törzse, melyek virágai szélbeporzásúak, egyivarúak.

Olajok: Szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú neutrális zsírok.

Oldalgyökér: A gyökérből fejlődő elágazások.

Összetett levél: Levélzet típus, mely jól elkülöníthető részekre, ún. levélkékre tagolódik.

Patogén: Kórokozó, betegséget kiváltó szervezet.

Pollen: A virágos növények mikroszkopikus méretű, hím szaporító képlete, más néven a virágporszem.

Porzó: A zárvatermők törzsére jellemző hím ivarlevél, mely a portokból és a porzószálból áll.

Porzós virág: Csak porzókat tartalmazó, termő nélküli virág.

Pozsgások: Olyan szárazság tűrő növények, melyek jól alkalmazkodtak a kis mennyiségű és rendszertelen vízellátáshoz, más néven szukkulensek.

Radix: Gyökérzet.

Répacukor: Szacharóz.

Rizóma: Gyöktrörzs.

Rügy: Rövid szártagú hajtáskezdemény, melynek csúcsán osztódó szövet található.

Stolo: Tarack.

Szacharidok: Cukorszerű vagy cukorból származó vegyületek csoportja. 

Szár: A magasabb rendű növények része, mely általában a föld felett helyezkedik el, rajta találhatók a levelek és a szaporító szervek.

Sziklevél: A csíranövény táplálásában résztvevő embrió része.

Sziromlevél: Általában színes, virágtakaró levéltípus.

Szórt levélállás: Minden szárcsomón egy levél ered.

Sztóma: Gázcserenyílás.

Szukkulensek: Pozsgások.

Tarack: Módosult földbeni hajtás, mely elágazó és a gyors vegetatív szaporítást teszi lehetővé.

Tápanyagok: Az élőlények szervezetének felépítésében, növekedéséhez és életfolyamatainak helyes működéséhez szükséges anyagok.

Termés: A zárvatermők törzsére jellemző, a megtermékenyítés után létrejövő képződmény, mely tartalmazza a mago(ka)t.

Toboz: Egyes nyitvatermő növényekre jellemző, elfásodó, fedőpikkelyekkel borított füzér.

Toktermés: Termés típus, mely száraz, felnyíló.

Toxin: Más szervezetekben mérgezést okozó, élőlény által létrehozott anyagcseretermék.

Vacok: A virágkocsány lapos, kiszélesedő része, melyen az ivar- és takarólevelek helyezkednek el.

Viasz: Víztaszító védőréteg egyes növények felületén.

Virág: Módosult levelekből álló, rövid szártagú szaporító szerv.

Virágporszem: Pollen.

Vitaminok: Szerves vegyületek, amelyekre a szervezetnek kis mennyiségben van szüksége, de nélkülözhetetlenek a szervezet helyes működéséhez.

Zárvatermők: A legfejlettebb növényi törzs, magházuk zárt.

Zöld színtest: Klorofillt tartalmazó színtest, mely elsősorban a növények leveleiben és szárában található, más néven kloroplasztisz.

A felhasznált illusztrációk saját fotóink mellett, fizetett jogdíjas képek,

illetve a www.netherbarium.hu oldal szabad felhasználsú fényképei.

A gyógynövények nem helyettesítik az orvosi kezelést!

Kérjük, problémáival mindig forduljon szakorvoshoz is!

​© 2017 by Neked mi használ? | Hungary | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem