Fogalomtár
Folyamatos bővítjük azon fontosabb fogalmak, kifejezések jelentésének magyarázó gyűjteményét, amelyek segítik az eligazodást a gyógynövények világában.

Adventív növény: Nem őshonos, behurcolt növény.
Alkalikus: Lúgos kémhatású.
Alkaloidok: Mérgezést vagy erős fiziológiai hatásokat okozó szerves anyagok.
Allelopátia: Egyes növények gyökérzete által kiválasztott anyagok, melyek gátolják más növények fejlődését.
Allevél: A lomblevelek alatt elhelyezkedő, védő vagy raktározó funkciójú levél típus.
Antagonizmus: Egy anyag vagy más élőlény által kifejtett folyamat, mely gátolja a szervezet helyes működését.
Aromaterápia: Az aroma (illóolaj) belsőleges gyógyászati alkalmazása.
Aszmag termés: Termés típus, melyben a maghéj nem nőtt össze a terméshéjjal.
Áltermés: Termés típus, melynél a termés kialakulása során a termőn kívül a virág más részei is részt vesznek.
Ásványianyag: Az élő szervezetek számára fontos és nélkülözhetetlen szervetlen anyagok, melyek általában sók, illetve szervetlen ionok formájában jutnak a szervezetbe.
Ásványianyag-szükséglet: A szervezet normális működéséhez és növekedéséhez szükséges ásványi sók mennyisége.
Ásványterápia: Olyan hagyományos módszer, melyben elsősorban a víz és az ásványi anyagok jelenlétét tartják felelősnek a terápiás hatásért.
Bázikus: Lúgos kémhatású.
Becő: Termés típus, mely száraz, felnyíló, üregét egy válaszfal két részre osztja.
Bibe: A zárvatermő növények virágainak termőjének csúcsi része, melyen megtapad a pollen.
Bogyó: Termés típus, mely húsos, lédús, benne mag vagy magok található(k).
Bulbus: Hagyma.
Capsula: Tok.
Cserje: 10 méternél alacsonyabb, fás szárú növény, melynek valódi törzse nincs.
Csersav: A növényi nedvekben található savas kémhatású, erősen összehúzó hatású anyag.
Csonthéj: Egyes húsos terméseket védő kemény külső réteg.
Csonthéjas: Termés típus, melyet kemény csonthéj véd.
Desztilláció: Más néven lepárlás, melyet folyadékelegyek elválasztására használnak.
Drog/Növényi drog: Az adott gyógynövénynek a Magyar Gyógyszerkönyvben és a Magyar Szabványban leírt része vagy abból elkészített terméke.
Egyéves növény: Egy év alatt lezajló életciklusú növény.
Egyivarú virág: Porzós vagy termős, tehát egyféle ivarlevéllel rendelkező virág.
Egyszikűek: A zárvatermők törzsének egyik osztálya, melyek magja egy sziklevéllel csírázik, gyökérzetük mellékgyökérzet, levélzetük párhuzamos erezetű.
Endokarpium: A termésfal belső rétege.
Évelő: Több évig élő növények.
Fenoloidok: A növényi speciális anyagcsere során létrejövő, fenolos jellegű vegyületek.
Fitoterápia: Tradicionális és népi gyógyászati elemeket alkalmazó terápiás módszer, amely a gyógyításra fitomedicinákat használ.
Flavonoidok: A fenolos vegyületek csoportjába tartozó biológiailag aktív vegyületek.
Forrázat: Az adott mennyiségű gyógynövényrészt forrásban levő vízzel leöntjük, majd lefedett edényben, a kívánt erősségtől vagy az előírtaktól függően 10-20 percig hagyjuk állni, végül leszűrjük.
Fotoszintézis: Folyamat, melynek során szén-dioxidból és vízből szerves anyag keletkezik fényenergia felhasználásával.
Főzet: Az adott mennyiségű gyógynövény részt a víz forrásától számítva 4-5 percig főzzük. Az elpárolgott vizet pótoljuk. Az elkészítés után leszűrjük, nem hagyjuk tovább állni, mert így mérgező anyagok is kiázhatnak a gyógynövényből.
Fruktóz: Gyümölcscukor.
Fungi: Gombák.
Fűszerek: Olyan erős illatú vagy aromájú, növényi vagy ásványi eredetű anyagok, melyek biológiai aktivitással rendelkeznek és melyeket főleg ízesítésre használunk.
Glükóz: Szőlőcukor.
Gumó: Tápanyag raktározásra módosult gyökér vagy földbeni hajtás
Gyanta: Elsősorban a fenyőfélékre jellemző, sűrűn folyós, vízben oldhatatlan, levegőn megszilárduló váladék.
Gyomnövény: Vadon élő, káros vagy haszontalan növény, mely gyakran a termesztett növények táplálkozási versenytársa.
Gyógynövény: Tágabb értelemben, azon növények, melyeket a hagyományok vagy az irodalmi adatok alapján gyógyításra használunk, használtak. Hazánkban a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben felsorolt fajok és az OGYI által engedélyezett fajok.
Gyógytermékek: Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények, melyek növényi eredetűek, hatásukat farmakológiailag és klinikai vizsgálatokkal igazolni kell.
Gyökér: Legtöbbször a talajban elhelyezkedő növényi szerv, melynek feladatai a növény rögzítése, valamint a víz és az oldott ásványi anyagok felvétele, majd továbbítása a növény többi része felé.
Gyöktörzs: Vízszintesen vagy függőlegesen növekvő módosult hajtás, melynek funkciói a raktározás, szaporítás és áttelelés.
Gyümölcscukor: Fruktóz.
Hagyma: Rövid szártagú, módosult földbeni hajtás, melynek feladata a raktározás.
Hajtás: Leveles szár.
Hatóanyag: A gyógynövényben előforduló, terápiás hatású, biológiailag aktív anyag.
Herbárium: Tudományos, szárított és préselt növénygyűjtemény.
Herbicid: Gyomírtó szer.
Hideg vizes kivonat: A hőre érzékeny hatóanyagú gyógynövényeknél alkalmazott eljárás, melynek során az adott mennyiségű gyógynövényrészt szobahőmérsékletű vízzel leöntjük, lefedett edényben egy éjszakát vagy 8-10 órát hagyjuk állni, majd leszűrjük.
Homeopátia: Csökkentett, gyakran alig mérhető adagok alkalmazása olyan szerekből, melyek nagy dózisban hasonló tüneteket váltanak ki, mint amit a betegnél észleltek.
Humusz: A talaj felső rétegében kialakuló szerves vegyületek, melyek az élőlények szerves maradványainak lebontásából származnak.
Húsos termés: Termés típus, melynek érett állapotban termésfala húsos, lédús.
Hüvelytermés: Termés típus, mely száraz, felnyíló, általában a hasi varrat és a háti főér mentén felnyíló.
Illóolaj: Növényekből kivont, tömény, zsírban oldódó és általában vízzel nem keveredő folyadék, amelyek illékony vegyületeket tartalmaznak.
Inda: Vékony, ivartalan szaporító hajtás, szárcsomóin járulékos hajtások és járulékos gyökerek fejlődnek.
Inulin: Vízoldékony, összetett szénhidrát, mely fruktóz egységekből épül fel.
Kacs: Vékony, csavarodó, kapaszkodásra alkalmas hajtásrész.
Kalász: Olyan összetett füzérvirágzat, melyben további kisebb virágzatok találhatók.
Karógyökér: Tápanyag raktározásra módosult főgyökér.
Kaszattermés: Termés típus, mely száraz, zárt, benne a maghéj nem nő össze a termésfallal.
Keresztben átellenes levél: Olyan levélzet, melyen a levélpárok egymásra merőlegesen állnak.
Kétivarú virág: Porzót és termőt is tartalmazó virág.
Kétnyári növény: Két tenyészidőszak (év) alatt lezajló egyedfejlődésű növények, melyek az első évben vegetatív szerveket, a második évben virágzatot, magokat hoznak létre.
Kétszikűek: A zárvatermők törzsének egyik osztálya, melyek magja két sziklevéllel csírázik, gyökérzetük főgyökérrendszer, levélzetük főeres, virágzatuk általában különnemű.
Kladódium: Lapos, pozsgás, vízraktározásra módosult szár, mely főleg a kaktuszokra jellemző.
Lágyszárú: Virágos, nem fásodó szárú növény.
Levél: A hajtásos növények fotoszintetizáló szerve, melynek részei általában a levélnyél, a levélalap és a levéllemez.
Levélhónalj: A levél és a szár közötti szöglet.
Mag: A nyitvatermők és zárvatermők törzsére jellemző, a megtermékenyítés után kialakuló képződmény, melyet kívülről a maghéj vesz körül, belül a csírázáshoz szükséges tápanyagok találhatók.
Makk termés: Termés típus, mely száraz, zárt, egymagvú.
Mészkedvelő: Olyan növények, melyek csak olyan talajon képesek megélni, mely meszet tartalmaz.
Mészkerülő: Olyan növények, melyek savas kémhatású talajokon élnek.
Mézfejtő: A zárvatermők törzsére jellemző, cukros nektárt kiválasztó képződmény, mely többnyire a virágzat mélyén helyezkedik el és a megporzó rovarok csalogatására szolgál.
Micélium: Gombafonal-szövedék.
Mikotoxin: Gombaméreg.
Mikroelemek: Kémiai elemek, melyek kis mennyiségben szükségesek a szervezet normális fejlődéséhez, működéséhez.
Népgyógyászat: A nemzedékről nemzedékre örökített és fennmaradt gyógymódok.
Növényi szőrök: Olyan növényi bőrszöveti nyúlványok, melyek a hideg vagy a túlzott párolgás elleni védekezést segítik.
Nyitvatermők: A növények egyik törzse, melyek virágai szélbeporzásúak, egyivarúak.
Olajok: Szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú neutrális zsírok.
Oldalgyökér: A gyökérből fejlődő elágazások.
Összetett levél: Levélzet típus, mely jól elkülöníthető részekre, ún. levélkékre tagolódik.
Patogén: Kórokozó, betegséget kiváltó szervezet.
Pollen: A virágos növények mikroszkopikus méretű, hím szaporító képlete, más néven a virágporszem.
Porzó: A zárvatermők törzsére jellemző hím ivarlevél, mely a portokból és a porzószálból áll.
Porzós virág: Csak porzókat tartalmazó, termő nélküli virág.
Pozsgások: Olyan szárazság tűrő növények, melyek jól alkalmazkodtak a kis mennyiségű és rendszertelen vízellátáshoz, más néven szukkulensek.
Radix: Gyökérzet.
Répacukor: Szacharóz.
Rizóma: Gyöktrörzs.
Rügy: Rövid szártagú hajtáskezdemény, melynek csúcsán osztódó szövet található.
Stolo: Tarack.
Szacharidok: Cukorszerű vagy cukorból származó vegyületek csoportja.
Szár: A magasabb rendű növények része, mely általában a föld felett helyezkedik el, rajta találhatók a levelek és a szaporító szervek.
Sziklevél: A csíranövény táplálásában résztvevő embrió része.
Sziromlevél: Általában színes, virágtakaró levéltípus.
Szórt levélállás: Minden szárcsomón egy levél ered.
Sztóma: Gázcserenyílás.
Szukkulensek: Pozsgások.
Tarack: Módosult földbeni hajtás, mely elágazó és a gyors vegetatív szaporítást teszi lehetővé.
Tápanyagok: Az élőlények szervezetének felépítésében, növekedéséhez és életfolyamatainak helyes működéséhez szükséges anyagok.
Termés: A zárvatermők törzsére jellemző, a megtermékenyítés után létrejövő képződmény, mely tartalmazza a mago(ka)t.
Toboz: Egyes nyitvatermő növényekre jellemző, elfásodó, fedőpikkelyekkel borított füzér.
Toktermés: Termés típus, mely száraz, felnyíló.
Toxin: Más szervezetekben mérgezést okozó, élőlény által létrehozott anyagcseretermék.
Vacok: A virágkocsány lapos, kiszélesedő része, melyen az ivar- és takarólevelek helyezkednek el.
Viasz: Víztaszító védőréteg egyes növények felületén.
Virág: Módosult levelekből álló, rövid szártagú szaporító szerv.
Virágporszem: Pollen.
Vitaminok: Szerves vegyületek, amelyekre a szervezetnek kis mennyiségben van szüksége, de nélkülözhetetlenek a szervezet helyes működéséhez.
Zárvatermők: A legfejlettebb növényi törzs, magházuk zárt.
Zöld színtest: Klorofillt tartalmazó színtest, mely elsősorban a növények leveleiben és szárában található, más néven kloroplasztisz.