A csodálatos levendula története - 1. rész

A levendula az egyik legsokoldalúbban, legváltozatosabban használt finom illatú gyógy-, fűszer- és dísznövény. Már az ókori Egyiptomban és Rómában is az egyik legfontosabb gyógynövénynek tartották.

Az ókori görög, római és Karthágóból származó leletek arról tanúskodnak, hogy az akkori fürdőkben gyakran mártóztak meg levendulában. Egyiptomban balzsamozáshoz használták, Angliában a pestisjárvány idején a csuklóra kötözve viselték. Évszázadokon keresztül használták, mint fájdalomcsillapító, görcsoldó, nyugtató, idegrendszert erősítő szer. Használták még rüh és moly ellen, ficam gyógyítására, rovarcsípésre, fogfájásra. Említést tesznek arról, hogy a nők forró fürdővízükhöz adva védték magukat a különböző betegségekkel szemben.

 

Az ókorban ez a növény a szépségápolás meghatározó növénye volt. Latin neve is innen ered: lavare = mosni. Többféleképpen használták: testre kenve, fürdővizet illatosítottak vele, szappant készítettek belőle, de akár a száraz virágát a földre szórva is illatosítottak vele. A néphit szerint a levendula távol tartja az ártó, rontó erőket, szellemeket. Ezt a levendula erős illatával magyarázták.

Már a 13. és 14. századból vannak feljegyzések, melyek megemlítik, hogy akinek a kesztyűje bőven és nagy mennyiségben szívott magába a levendula olajból, azoknak a szervezete sokkal ellenállóbb volt a pestissel szemben.

 

A reneszánsz Európában, ahová a rómaiak hozták be, a mosónők levendulával illatosították a fiókokat, és levendulabokrokon szárították a ruhákat, emiatt „lavender”-nek nevezték őket, de elképzelhető, hogy e kifejezés a latin lavare (mosni) igéből képződött.

 

Sokak által a legismertebb termőhelye a dél-franciaországi Provance, ahol már régóta jelen volt, de az első világháború után indul el hóditó utjára, amikor is tudatos telepítésével próbáltak munkát adni az itt maradó és letelepedő lakosságnak.

A 20. század elején a levendula gyógyszerként használatos, hasmenés, köhögés, fejfájás ellen, míg a II. világháborúban sebfertőtlenítőként alkalmazták.

Magyarországon a középkor óta kolostor-kerti növényként említik, főként szerzetesek foglakoztak termesztésével. Majd az 1920-as években Bittera Gyula a Tihanyi Appátságtól bérelt területen, Franciaországból hozott szaporítóanyaggal (innen ered a Francia levendula elnevezés) kezdte meg a levendula termesztését és néhány év alatt 100 ha-ra növelte a levendulaföld területét Tihany környékén. A mikroklíma igen kedvezőnek bizonyult, az olaj minősége jobb volt mint a Franciaországban termesztetteké. Ebben az időben a tihanyi levendulaolaj tőzsdén jegyzett termék volt! Telt múlt az idő és az ültetvény majdem eltünt. Talán mostanára sikerül életet lehelni a mára sajnos csak legendákban létező ültetvénybe.

 

Szerző: Tóth József – Szomódi levendulás

3 gyógynövény, amit a kutyádnál is alkalmazhatsz
Miért éppen gyógynövényspirál?
4 tünet – 4 gyógynövény külsőleg
Csalán tea - mire és hogyan?
Golgotavirág, a latin-amerikai szépség

A felhasznált illusztrációk saját fotóink mellett, fizetett jogdíjas képek,

illetve a www.netherbarium.hu oldal szabad felhasználsú fényképei.

A gyógynövények nem helyettesítik az orvosi kezelést!

Kérjük, problémáival mindig forduljon szakorvoshoz is!

​© 2017 by Neked mi használ? | Hungary | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem